GYURI EMLÉKÉRE - EGY BARÁT TOLLÁBÓL

Nem akarok olyan dolgokat írni, mondani amit már többen is megtettek, inkább azt mesélem el, hogy nekem milyen volt az a 10 év, amíg ismertem, és elmondhatom azt, hogy Barátok voltunk.

Először 2003 év végén és 2004 novemberében találkoztam vele, természetesen egy Titkolt koncerten, ahol nagyon nagy hatással volt rám. Mondhatjuk, hogy egy igazi frontember állt a zenekar élén, amilyennek egy skinhead zenekar frontemberének lennie kell.

Teltek-múltak a hónapok és egyszer csak a zenekar mellett kötöttem ki, mint road. Na, innen indult a mi Barátságunk.

Ahogy múltak az évek, úgy egyre jobban megismertem ezt a barátságos nagy medvét, akinek a szavai, sztorijai mindig nagy hatással voltak rám. Ezek időnként komolyak, de legtöbbször vicces történetek voltak. Egy-két nagy szlogenje még mindig a fülemben cseng. Nem telt el úgy hétvége, hogy ne nevessük könnyesre a szemünket, a történeteitől vagy éppen a színészi alakításaitól, mint pl: A ”Gyalog Galopp” megunhatatlan idézetei vagy az öreg Hofi anekdotáktól! Na meg persze a koncertek végén, a hajnali türelmetlen várakozások, mert persze mindig ő volt az utolsó aki elszakadt a pulttól, na jó, ebben legtöbbször én is partner voltam, nehogy szemrehányóan nézz rám odafentről.

Mindezek mellett egy igazi Barát, Bajtárs volt, akire mindig lehetett számítani és segített is ahogy tőle telt. Persze, voltak hibái, na de melyikőnknek nincsenek!

Az egyik legemlékezetesebb közös élményem vele, az a 2012 júliusában megszervezett Boreal Fesztiválon volt, amikor az esti Saga koncert után a külföldi delegációval, a spanyol vendégekkel átmulattuk az éjszakát meg persze a hajnalt is. Addigra már perfekt spanyolok voltunk, és jött a záróra… amit mi persze nem nagyon értettünk, és azonnal feltaláltuk magunkat. Többek örömére, Gyuri kocsijával végig ralliztunk a szigeten, és abból szolgáltattuk tovább a muzsikát, a magunk és a spanyol vendégek szórakoztatására. 2-3 órán keresztül csupán 1 dal szólt a külföldi bajtársaink tiszteletére, a spanyol Division 250 - Reveulta című slágere.

Délelőtt 10 óra fele kellően elfáradtunk, és mentünk volna a barakkunkba, mikor jött a hideg zuhany, hát a rádió leszívta az akkumulátort! Úgyhogy egy kis reggeli tornával folytatva, betoltuk nagy nehezen a kocsit a spanyol vendégekkel, amit 1-2 rally kör követett ismét a szigeten, a szám refrénjét ordítva és utána mindenki nyugovóra tért.

Gondolom mindenkinek van legalább 1 ilyen sztorija Gyurival kapcsolatban, akik egy kicsit is jobban ismerték őt!

Ő egy ilyen ember volt, egyben minden: egy örök gyermek, egy showman, egy humorzsák, egy igaz barát, aki nagyon rövid idő alatt, nagyon sokat élt. Sokaknak a szívébe zárta magát, mintha tudta volna, hogy neki nincs annyi ideje, mint nekünk!

Sajnos, ezek a történetek véget értek 2014. 07. 10-én 13 órakor, egy tragikus vonatbeleset következtében, amit már mindannyian jól ismerünk.

Amikor meghallottam a hírt, először el sem hittem, mi történt. Folyamatosan hívtam a többi barátot, de mindenki foglalt volt, míg egyszer csak sikerült elérnem Norbit, aki megerősítette a hírt, és teljesen letaglózott, ahogy mindenki mást is, aki ismerte.

Ezek után kint álltam az erkélyen, próbáltam feldolgozni a hírt magamban, és a fülledt júliusi időben, egy heves záport követve, egy hatalmas szivárvány-híd rajzolódott ki az égen. Ekkor tudtam, hogy Gyuri előtt megnyíltak az égi kapuk és úton van a Hősök Csarnokába!

Drága Barátom! Ezúton szeretnék mindent megköszönni neked, amit tőled kaptam és tanultam!

Köszönünk neked minden boldog és felemelő pillanatot amit nekünk okoztál!

Nekünk még van egy kis teendőnk itt lent, de hamarosan újra találkozunk, a Hősök Csarnokában, a dicsőseges Valhallában!